Egy keverék kutya mindennapjai

Végre téli szünet. Sajnos nálunk az ünnepek alatt nem esett hó, pedig nagyon vártam rá.

Idén a fát egymagam díszítettem. Csak is kizárólag fehér díszeket használtam, nagyon szép lett.

Szöszi szokás szerint nem sok vizet zavart, csak a konvektor előtt "szaunázott".
Hogy senki se maradjon ki a karácsonyból, Gömbit, a hörcsögöt is lehoztam a nappaliba. Szöszi el sem mozdult az akváriuma mellől. :)

A karácsonyi menüből Szöszi is kapott, legtöbbet a szarvaspörköltből. Először nem kellett neki, gondolom a sok sütitől már jól lakott..
Tényleg, ha már a sütinél tartunk. Szöszinek külön formáltam egy csont alakú fahéjas sütit. Ízlett neki nagyon, bár melyik süti nem..

Áh, az ajándékok. Szöszi úgy látszik ebben az évben nagyon jól viselkedett, mert nagyon sokat kapott, és nem csak tőlem. Kapott két takarót(fekhelyet), egy rágócsontot, jutalomfalatokat, egy nagy plüss kutyust, egy plüss rénszarvast, egy vászonból készült játékot amiben rágóka van, két kicsi latex játékot és egy rágókötelet..

Mára ennyi, gyomorrontást kaptam.. Kellemes karácsonyt mindenkinek utólag is!

Megérkezett, és ajándékot is hozott. Természetesen Szöszinek is.
Alkalomhoz illően egy plüss mikulást kapott, és egy zacskó (kutya)csokit.
 

Didereg a mikulás :)

Végre egy jó nagy adag hó esett, nem csak pár centis kis semmiségek, mint az eddigi években. Nagyon örültem neki. (Persze amikor a járdán csúszkáltam akkor már nem annyira..)
Délután, mikor végre hazaértem az iskolából elmentünk a Szöszivel sétálni. Gondoltam ilyen hidegben már nem találkozhatunk sok kutyával. És a környékünkön tényleg nem! Csak egyetlen egy Yorkival találkoztunk, de szerencsére ő is szuka volt. A Csónakázó-tóhoz mentünk. Mivel közterület, ezért ott pórázon szoktam tartani a Szöszit, de mivel a nagy hóban egyetlen egy lábnyomot sem láttam, ezért elengedtem. Szaladgált, kacsákat zaklatott.. nagyon élvezte.


Megszerettem volna örökíteni, amint Szöszike a hóban játszik, úgyhogy kimentünk az udvarra fényképezkedni. Gondoltam most nem adom rá a kabátot, úgy is csak pár percre megyünk ki. Amint kiléptünk az ajtón, Szöszi berohant a tuják alá oda, ahová nem esett hó.

Gondoltam mindegy, ameddig ki nem jön onnan, készítek egy jó nagy hógolyót, amivel megdobhatom :). Mire elkészültem (kb. 1 perc múlva), már ott ült a teraszajtónál. Nem szerettem volna bemenni, így inkább gyorsan ráadtam a kabátkáját. Kis idő múlva már kezdte jobban érezni magát, és próbálta elkapni a felé repülő hógolyókat. :) 

Amikor fentről akarom lefotózni, az sohasem sikerül annyira jól, mintha szemből fotóznám. Így hát támadt egy ötletem - felraktam a medence tetejére:

 

























A tekintete szerintem mindent elárul. Mintha csak azt kérdezné: "Te normális vagy?"
 

Eljött az az időszak, amit nagyon nem szeretek, tüzel a Szöszi. Már pár napja gyanítottam, de csak ma találtam vércseppeket a padlón.. mivel benti kutyus, és nem szeretném ha mindent összevérezne, tüzelőbugyit adok rá.
Pár hetet még várhatott volna, pont a napokban fedeztem fel egy számomra új kutya sétáltatásra nagyon is alkalmas területet. :) Azért csak számomra, mert eléggé sokan járnak oda, de nekem eddig fogalmam sem volt róla.. Na igen, meg nem is egyedül tévedtem oda, hanem egy nagyon kedves, labradort sétáltató gazdi mutatta az utat. :) Sok kutyussal találkoztunk, akik mind nagytestűek voltak. Aranyos volt, ahogyan a hozzájuk képest eléggé pici Szöszit körül vették. Szerettem volna őket legközelebb együtt lefényképezni, de úgy tűnik ez egy kicsit még várat magára.
Mivel ma nagyon sok hó esett, ezért holnap reggel még korábban felkelünk mint szoktunk, és kimegyünk játszatni a Szöszivel. Imádja amikor hógolyóval dobálom. Vagy megpróbálja elkapni, vagy körberohangál engem. Mivel biztos nagyon hideg lesz, Szöszire ráadom az új télikabátját, amit pár héttel ezelőtt vettem neki. Remélem tényleg meleg és nem is fog átázni át.

Mostanában az iskola és egyéb elfoglaltságok miatt nem volt időm, hogy a Szöszit hosszabb sétákra elvigyem, így hát erre a hétvégére egy kisebb túrával próbáltam neki kedveskedni. :) Ráfért már, mert mint egy őrült, úgy rohangált mindig a lakásban és a kertben (de nem annyit, hogy elfáradjon); és már jópár játékát teljesen szétszedte.
A választás Balogunyomra esett, több okból is. Egyrészt az egyik nagyon jó barátnőmnél (Viki) tudtunk lenni, akit a Szöszi is imád, másrészt közel van, harmadrészt pedig jókat lehet sétálni a közelében.

Tegnap, pénteken este indultunk. Busszal kellett mennünk, mert senki sem tudott minket autóval levinni, senki sem ért rá. A buszra kutyával csak jeggyel, pórázzal és szájkosárral lehet felszállni. Mivel ezutóbbi nem volt itthon, ezért indulás előtt pár órával átugrottam a közeli kisállatkereskedésbe, és vettem egy szájkosarat. Ja, meg egy sima pórázt is, mert nekünk csak flexi van. Persze ez a buszsofőrnek teljesen mindegy, nem is miatta vettem. :) Az út körülbelül 15 perces volt, Szöszi az ölemben csücsükélt és nézelődött. Amikor megérkeztünk, a barátnőm már a buszmegállóban várt minket. Üdvözöltük egymást, és elindultunk hozzájuk gyalog. Nem hosszú volt az út, talán 2 perces, de ez idő alatt is szerintem az egész környéket felvertük, minden kutya őrülten ugatott minket. Mivel már késő volt, csak egy rövid ideig beköszöntünk a barátnőm anyukájának, és talán egy fél óra után már mentünk is a hátsó házba. Na jó, azért az a fél óra nem csak beköszönés volt. Szöszi evett (kunyerált) parizelt, csirkemell sonkát.. 
Viki és én éjfélig voltunk fent. Szöszike szerencsére nem rosszalkodott :). Persze azért a kényelmet nem vetette meg:
 

Reggel Szöszi egy kis randalírozás után már az ajtóban várta, hogy kimehessen az udvarra. Itt éppen sétál kifelé:
 

Megy a ház felé kaja reményében :
 

Minden egyes részletet felfedezett a kertben:
 

Ezen a képen szerintem valamiért olyan, mint egy bölcs pásztor kutya :P :
 

Délkörül végre barátnőm és én vettük a fáradtságot, és elindultunk Szöszivel sétálni egy jó nagyot. A kutyák ismételten őrjöngtek. :)
Leginkább a vasut mellett és szántóföldeken mentünk. Kicsit féltem, nehogy egy őz felbukkanjon valahol.. A tegnap esti esőzések miatt a sárban tisztán látszottak a friss (esti) patanyomok.
Nem mindenhol tudtunk "tiszta" terepen menni. Volt, hogy a kukoricáson kellett keresztülmennünk, bokáig érő dagonyában vagy éppen hatalmas földdarabokon egyensúlyoztunk.
Képeket is készítettem, természetesen Szöszi mindegyiken rajta van, de sajnos nem tisztán látszik, mert viszonylag messze volt tőlünk. Nagyon szeretem a természetben fotózni, szerintem a kutyákról ott tudnak a legjobb képek sikeredni. Nem csoda, hisz ők oda tartoznak. De ilyen értelemben talán mi, emberek is.

Vasúti sínek mellett:

Erdő mellett:

 

Ismét
 

Szöszi szaladgál (a képen nem látszik, de mi pedig már kullogtunk :D) :
 

...
 

Dagonyázás előtt.. azaz inkább után.. kár hogy nem látszik; olyan aranyos, amikor tiszta sárosak a lábai meg a pofikája! :) :
 

Körülbelül 2 óra hosszat mentünk. Nem valami soknak hangzik, de mi nagyon elfáradtunk. Nem vittünk semmit sem magunkkal, nagyon éhesek és szomjasak is voltunk már 1 óra után. Legközelebb remélem már nem lesz ilyen probléma, felkészülünk mindenre.
A lényeg, hogy Szöszi szerintem élvezte, és talán el is fáradt. Én mindenesetre nagyon jól éreztem magamat..
 

Délután fél 4-re jöttek értünk szüleim. Szöszi örült nekik. Be a kocsiba, otthon ki, befeküdt az előszobába a kis puha házikójába, azóta csak jutalomfalatkákért jött ki onnan. :)
Biztos nem ez volt az utolsó balogunyomi látogatásunk, nagyon jól éreztem (éreztük) magamat (magunkat).

Nagyon régen nem írtam már bejegyzést (leginkább időhiány miatt), ahhoz képest, hogy elég sok minden történt ez idő alatt.

Kezdem talán az elején:



Szeptember 5, vasárnap este: megérkezett hozzánk Nyafika. Sokkal kisebb, mint gondoltam, de nagyon aranyos. Értem már, miért Nyafi a neve, sokat nyöszörög, ha valamit szeretne. :)

Első közös képek a kutyikról:
 
Szöszi, Nyafi

Nyafi, Szöszi















 













Szeptember 6, hétfő
reggel: Nyafi séta során minden kutyát és embert megugatott. Otthon fiúkat ki nem állhatja, de ez várható volt.
délután: szép napos idő van mostanában. Kutyusok kint a kertben napozgatnak.
este: Nyafi sokat morogja Szöszit, féltékeny a fekhelyekre/játékokra.

Képek:
























 


Szeptember 8, szerda: Nyafi annyira aranyos. Üdvözléskor nyal-fal. Esténként fent csücsül velünk a kanapén. Mindig mindenhova követ minket. :)
Szeptember 9, csütörtök: Szöszi szívesen játszana Nyafival, de Nyafi tartózkodik egyenlőre.


Remélem meg különböztethető azért, hogy ki-kicsoda. :)















 


























Szeptember 12, vasárnap
délelőtt: Nyafkó fiúkkal lassan kezd megbarátkozni, és a Szöszivel is egyre többet vannak egymás közvetlen közelében.
délután: Nyafi minden ételt evés után pár perccel kihány. Néha "csakúgy" is, sárga és sűrű a hányadéka.

Együtt:
 

Szeptember 13, hétfő: orvoshoz vittük Nyafit, amint tudtuk. Orvos szerint eléggé rossz állapotban van. Valószínűleg Paralitikus Ileus. Két injekciót kapott. Kaptunk probiotikumot, multivitamint és ásványi sókat. Fecskendővel etetjük, itatjuk.
Szeptember 14, kedd: ismét orvoshoz mentünk. Megint két szuri. Nyafi remeg és lázas. Még mindig fecskendővel etetjük-itatjuk. Műtét gondolatát is egyértelműen elvetik az orvosok, Nyafi túl gyenge. Szerintük ez csak kínzás.
Szeptember 15, szerda: orvos elaltatást javasol, kéri, hogy holnapra gondoljuk át. Addig is két szuri. Nyafi egész este nyüszög, nagy fájdalmai lehetnek.
Szeptember 16, csütörtök: Nyafi nagyon szenved. Visít, vonyít, nyüszög. Az erős antibiotikumokra szervezete nem reagál. Bőr alá kap infúziót. 2 óránként fecskendővel etetjük-itatjuk. Az egyesület, akiknek Nyafit köszönhetjük, műttetni akarja, elaltatni nem.
Szeptember 17, péntek: Még mindig 2 óránként etetjük-itatjuk. Nyafinak még a járáshoz is alig van ereje. Iszonyatos fájdalmai lehetnek. Nincs magánál. Két Ebremény egyesületes Pestről megérkezett délután Szombathelyre, és viszik Nyafit vissza műttetni.

Legfrissebb:
"Még nincs eredmény. Nyafi nincs jól. Folyamatosan altatják, mert sokkos állapotban van.
Az éjjelre is átviszik a JT klinikára, ahol tudják az állapotát figyelni. Holnap reggel vissza a Felicába.
Folyamatosan remeg, annak ellenére, hogy altatják. Infúziót kapott."

(Véleményemet nem szeretném kifejteni, senkit sem akarok provokálni.)


Nyafi! Nem ezt érdemled!!! GYÓGYULJ MEG! Mindenki Veled van!


Nyafi meghalt. :(

 Amikor már hazafele jöttünk a Family Centerből, azaz ötletem támadt, hogy menjünk be ismét a Fressnapfba. Csak én mentem, a többiek másik üzletekbe mentek be. Nem terveztem, hogy veszek mostanában még játékokat, de mivel tegnap a sárga színű kacsa annyira tetszett a Szöszinek, vettem egy (szinte) teljesen ugyanolyant, csak kék színben. Talán azért is jobb, mert ha a Nyafi is kedvelni fogja az eféle játékokat, nem lesz rajta veszekedés. :)
Tápot, és konzervet is vettem. Ugyanolyanokat, mint amiket a Szöszi szokott enni, csak kölyök- és növendékkutyáknak valót.
A sok jutalom falatot már meg sem említem..

Egy kép, amin a Szöszi éppen a kék színű kacsát nyúzza:


 

A minap bementem a Fressnapfba, hogy vegyek pórázelosztót, aminek segítségével könnyebben tudom majd sétáltatni Szöszit és Nyafit együtt, de amellé még 4 játék is belekerült a kosaramba. :) 


Szöszi amint meglátta őket, már egyből ugrálni kezdett, tudta, hogy neki(k) hoztam.
Letettem elé mind a négyet. (Mosómedve, gumicsirke, gumilabda, kacsa. :))
Először csak szagolgatta... :

 


























...aztán egyből rávetette magát az egyikre :) :

 

























Előkészíti Nyafinak a kacsát :D :

 


























:)
 
 


























A mosómedvének is nekilátott (azaz láttunk!):

 




























Nyafi pár nap múlva ilyenkor már nálunk lesz, és remélem Szöszivel együtt fogják majd rágcsálni az új játékaikat! :)

 

Nyafinak jól sikerült a műtétje, a bal hátsó lábán a csontot csonkolták, és ivartalanították is. 12 napig kímélni kell a lábikóját. Hát, ami azt illeti nem lesz könnyű dolgom, mert fogadni mernék rá, hogy Szöszi és Nyafi eszeveszetten rohangálni szeretne majd a kertben -vagy akár a lakásban is. :)
Nyafi vasárnap érkezik. Nagyon-nagyon várom már. 


Nyafiról egy kép műtét után:
 

Tegnap arra lettem figyelmes, hogy a Szöszi néha remeg, és nagyon bújik. Betakartam törülközővel, -úgy nézett ki, mint egy pólyás kisbaba :)- és egy 10 perc múlva már semmi baja nem volt, nyugodtan szundikált. Amikor pedig a szobámban nem volt kéznél a törülközője, és szintén remegett, akkor az egyik rövidujjú pulcsimat ráadtam. Nagyon csini volt, legközelebb talán le is fotózom. Majd mindenképpen el kell neki itthonra egy pulóver. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora kutya ilyen fázós..
Biztonság kedvéért sétáknál ráadok egy kiskabátot. Na, meg kényelemből, hogy ne kelljen séták után fél óráig törölgetni, nem szeretném, ha az egész lakást összesározná.
Érdekes, sétálni akár a legnagyobb vihar közepette is örömmel kimenne, de az udvarra, ha már egy kicsit is hideg van, az orrát ki nem dugná.


Kabátkájában lefotóztam:

Holnap ebédután 13 órakor műtik Nyafikát! Izguljatok érte, hogy minden rendben legyen! :)

Nyafinak már van gazdijelöltje! De még nem mehet az új gazdihoz, vár rá még egy műtét.
Vajon ki lesz a gazdija? Találd ki. :)

Éppen ma nézegettem a menhelyeket, hogy vajon milyen kutyusok várnak gazdára. Sokaknál elkalandoztak a gondolataim, hogy jó lenne, ha a Szöszinek újra lenne egy állandó pajtása. De sajnos ez nem rajtam múlik, nem hiszem, hogy a család bele menne..

Egy kutya különösen megfogott, úgy hívják: Nyafi. Szinte teljesen úgy néz ki, mint a Szöszi, csak ő még 6 hónapos, és kan. Ahogyan ránézek a képeire, mintha csak a Szöszit látnám.
[Vagy a fényképezőgépem nem elég jó, vagy én vagyok ügyetlen, de ami fotókat én készítek a Szösziről, nem adja vissza rendesen, mert élőben mindig aranyosabb..]

Előszőr is két kép összehasonlításként:
 

baloldali Nyafi, jobboldali Szöszi
 

ismét (még a játékuk is ugyanolyan)

Itt a fórum linkje, ahol még több információ, kép található róla. Remélem hamarosan lesz egy új, szerető gazdija:

http://sgforum.hu/listazas.php3?azonosito=Ebremeny&id=1281688599


Még egy két információt leírok róla, és képeket is belinkelek:

"Nyafi fiatal kan kutyus, akit az utcán találtunk bolhásan, félősen, sérült lábbal. Ideiglenes befogadóhoz került, ahol hamar kiderült, hogy kutyákkal nagyon barátságos, imád játszani. Szobatiszta, pórázon szépen sétál. Gyerekeket is szereti. Férfiaktól eleinte fél, de hamar rájön, hogy nem bántja már senki. Mindössze 4kg. Imád ölben lenni. Autót, BKV-t is remekül bírja."
"A bal combcsontja a medencénél nincs a helyén, ez valószínűleg valami születési rendellenesség, vagy egy nagyon-nagyon régi csípőficam ami úgy maradt..nem lehet tudni. Minden doki azt mondta eddig, hogy ez nagyon fáj neki, de mi nem látjuk, hogy fáj. Lehet szegény már megszokta a fájdalmat. Műtét javasolt, mert levágják a csontról a porcot, ami nem illeszkedik a medencecsontba és ott szépen benövi majd az izom, és akkor fájdalom mentesen közlekedhet. Nem életmentő műtét, de javasolt."

 

 






Nagyon-nagyon szeretném örökbefogadni, de nem hiszem, hogy itthon megengednék. De ha hétvégén együtt lesz a család, megpróbálom őket nyúzni, hátha. De ha nem, akkor is remélem, hogy nagyon jó gazdit fognak találni neki hamarosan.

Ha Te szeretnéd örökbefogadni, érdeklődj ezen a telefonszámon:
Tel: 06703353659 

Kedvenc, és egyetlen pancsi helye a Szöszinek a Perint patak. A keleti partján szinte mindenhol ellehet engedni szabadon, pórázon nélkül a kutyákat hivatalosan is. :)
Szerencsére az elmúlt pár napban meleg volt, és nem esett az eső, így a vízszint sem magas, bár néhol majdnem elsodorta a víz a Szöszit.
Még mielőtt belement a Szösszencs a vízbe, játszott két kutyussal, sokat szaladgáltak. Arra gondoltam, lehet már nem is lesz kedve játszani a vízbe, hiszen már majdnem 2 órát sétált a Fő téren, a karneválon ( lásd előbbi bejegyzés :) ), és most még jó sokat rohangál is a kutyusokkal. Tévedtem. Ugyanolyan szorgalommal hozta ki a vízből a beledobott pólókat, cipőket, faágakat, mint máskor. Ásott, rohangált. Nagyon élvezte.

Valamit találhatott :) :

...

Annyira aranyos, amikor vizes a feje! (Kár, hogy a kép egy kicsit sötétre sikerült.)

Ezen a képen valamivel jobban látszik, mennyire cuki (nem igazán sikerült, hogy belenézzen a fényképezőgépbe, amikor kellett volna):
 

Na, majdnem:

Sikerült!
Mint egy szupermodell. :D 
Vagy inkább csak egy ázott kutya?
 


























Talán sás, vagy valami hosszabb fűszál van a szájában?!

Hát, egyiksem. Mindenesetre miután kihozta, már nem nagyon érdekelte az új szerzeménye. :) 

A mai napi séta méltó zárásaként ellátogattunk a közeli kutyafuttatóba, hogy Szöszi találkozhasson a kutyus barátaival. Szaladgálni kezdtek, de Szöszi hamar megunta; szaglászgatni kezdett, majd lefeküdt, és figyelte a többieket.. lehet nem is megunta, hanem inkább csak már fáradt nagyon volt. Úgyhogy hazamentünk. Üdvözölte a családtagokat, aztán evett husit+tápot. Utána ivott, nem is keveset, majd lefeküdt aludni (a lábam mellé a szőnyegre :))...
Szeretek zárásként a bejegyzések végére képeket helyezni, most is így lesz :).
Kutyafuttatón: Szöszi és 3 haverja :P:

Idén is, mint minden évben a városunkban megrendezésre került az ókori római hangulatot idéző Savaria karnevál. Idén úgy gondoltam, Szöszit is kiviszem magammal egyik nap.
Első nap a volt ovistársammal, neki egyik barátjával, az egyik barátnőmmel, és neki az egyik uncsitesójával mászkáltunk, ill. a Szöszi is velünk volt. Fényképezőgép nem volt akkor nálam sajnos.
Második nap, na, akkor este voltam a városban, Szöszit nem vittem, mert azt hittem, túl nagy tömeg lesz, és szegényt agyontaposnák. Pedig jöhetett volna, mert szinte mindenki a felvonulást nézte (oh, én azt már hányszor láttam..), így ahol vásárolgatni, sétálgatni lehetett, nem sokan voltak (mihez képest). Ettünk fagyit.. aztán meg kolbászt, kenyeret, meg uborkát. Hm.. nagyon finom volt. De azért a Szöszi nagyon hiányzott onnan. A kolbász felét elraktuk a neki, és amikor hazaértünk, egyből odaadtuk neki. Pár perc alatt betörölte az egészet. :)
Harmadik nap, ami egyben a karnevál utolsó napja is, elvittem a Szöszit. Azaz, ezt rosszul mondtam, mert inkább elmentem a Szöszivel, kettesben. :) Sétálgattunk a városban. Nézegette az embereket, sok kis totyogós gyerek oda is jött megsimogatni. :) Sokan mondogatták, milyen aranyos kutyus, de volt egy idősödő nő, aki azt mondogatta a barátnőjének, hogy szegény kutya... Ezt nem is igazán értettem, hiszen nem volt nagy tömeg, sétálgathatott, nézelődhetett, gyerekek simogatták, evett, ivott, és gazdival lehetett.
Voltak lovak, és pónik. Szöszi nagyon figyelte őket, eddig még csak egyszer látott lovakat, még Sárváron, épp egy hintót húztak. Szöszi megugatta őket rendesek :). Most nyugodt volt, de azért szemmel tartotta őket:

Nagyon meleg volt, szinte biztos voltam benne, hogy a Szöszi már nagyon szomjas lehet, ezért kapott egy pohár friss vizet. Természetesen lefotóztam, amint iszik. :D

Vettem cukorkákat, kicsit édesek meg drágák voltak, de nem mehetek haza egy karneválról üres kézzel, nemde? :) Szöszinek is adtam, bár elsőre nem akarta megenni, csak nyalogatta, aztán miután látta, hogy tömöm magamba, ő is neki látott.

Miután már mindent megnéztünk, amit lehetett, elindultunk a Perint patakhoz, erről is írni fogok nem sokára, de egy külön bejegyzésbe.
Remélem jövőre egyik este a karneválon majd a Szöszike is velünk fog kolbászozni. :)
Még egy két kép, amit a Szösziről készítettem a karneválon (semmi extra).
 

Ismét egy hirtelen jött kitérő egy szintén közeli faluba, de most azért annyi időm volt, hogy vigyek fényképezőgépet. :)
Igazából a testvérem miatt mentünk ki, merthogy focimeccse volt, és még sohasem láttuk játék közben.
Kicsit másra számítottam; azt hittem lesz egy nagy füves-fás terület, ahol elengedhetem a Szöszit, sőt, esetleg egy kis patak is, amiben akár fürödhet. Hát sajnos nem így volt. Egy elkerített kis rész, amin volt egy focipálya, egy büfé, egy játszótér, és egy öltöző. Szöszit nem akartam a pórázról elengedni, habár nagyon engedelmes, és ha azt mondom, hogy marad, ott ül a lábam mellett akár 1 órán át, de lehet nem nézték volna jó szemmel az ottani lakosok, hiszen ők nem ehhez vannak szokva, hogy a kutya is a család része, és nemcsak kerti dísz. Tisztelet a kivételnek.
A meccs nem volt túl színvonalas, de erről most nem szeretnék beszámolni. Szöszi nyugodtan feküdt, és figyelte, ahogyan azok a számára(számomra is :D) idegen emberek kergetik a labdát. Bár néha felállt, és elindult.. de nem engedtem beállni focizni. :) Itt egy kép róla:

A meccs után sétáltunk egyet a faluban, de hamar meguntuk, mert kb. minden második háznál voltak kutyák, akik eszeveszettek ugráltak, és ugattak. Mivel természetesen a területüket próbálták őrizni, nem engedtem oda hozzájuk a Szöszit (kerítéshez otthon, sőt sehol sem), pedig jó lett volna, mert sajnos arrafele egyetlen egy kutyát sétáltató emberrel sem találkoztunk. Na, azért egy csendesebb törpetacskóhoz odaengedtem.. ha nem lett volna ott az a kerítés, biztosan jó nagyokat szaladgáltak volna. Le is fotóztam őket:

A falu végén volt egy cipős-ruhás mini bevásárlóközpont, szép kis parkkal. Az áruházba sajnos kutyákat nem lehetett bevinni, így mindig valaki váltásként kint maradt vele, amíg a többiek vásárolgattak.
A parkban volt egy mosómedve, Szöszi nagyon összehaverkodott vele. Ki tudja, lehet, hogyha szabadon lettek volna, még egy jót játszottak is volna. Voltak még birkák is, de Szöszit azok nem nagyon érdekelték, picit figyelte őket, aztán szaglászgatott tovább.

Miután hazamentünk, egyből elmentünk egy nagyobb sétára, hisz amit Rábapatyon mozoghatott, az egyenlő volt a nullával. Mindenképpen szerettem volna, ha készíthetek sok fényképet, amint más kutyákkal játszik, és ahogyan a patakban játszik, de egyik sem jött össze. A fényképezőgépem egy vakuzott kép után lemerült, és a patak vízszintje is túl magas volt ahhoz, hogy a Szöszi beleengedjem a vízben, hiszen már jártunk így egyszer, amikor esőután vittem a patakhoz, hogy 50 méteren át sodorta a víz, és csak a szerencsén múlott (na meg egy hatalmas partról kiálló farönk), hogy nem lett semmi baj..
Végezetül, ha már egész séta alatt cipelhettem a fényképezőgépemet, azt az egy képet, amit sikerült készítenem, nem hagyom kárba veszni! A képen baloldalt egy gyönyörű szép vizsla, jobboldalt pedig az én egyetlen drága Szöszikém láthathó. :)

Tegnap egy rövid 2-3 órás kitérőt tettünk egy közeli kis városba. Eléggé hirtelen ötlet volt, olyannyira, hogy sajnos még a fényképezőgépet is elfelejtettem magammal vinni. Szöszi nagyon jól érezte magát; új kutyákkal barátkozhatott, fagyimból is ehetett egy keveset, ismeretlen helyeken sétálgathatott, szaglászgathatott. Bementünk egy kisállat boltba is, és vettünk kimérve kb. fél kg Pro Plan halas tápot próbaként, mert amit eddig evett Hill's tápot, attól állandóan pukizott és hasmenése volt. Azelőtt pedig Royal Canin Chihuahua tápot evett, az ízlett is neki, semmi baja nem volt tőle, dehát az nem neki való. :) Majd meglátjuk mi lesz.

Tegnap este végre megjött/meghozták az új tüzelőbugyiját a Szöszikének. A www.limelightfashionpuppy.com -ról rendeltem, a weblap tulajdonosa személyesen hozta el, és adott mellé egy prospektust is.  Jól jött, mert szerintem hamarosan (sajnos) tüzelni fog a Szöszi.. jó lenne már ivartalaníttatni, de az majd csak 1-2 év múlva fog megvalósulni. :)

 

 Tegnap lekameráztam amikor hazaérkeztünk, hogyan szokott a Szöszike üdvözölni engem/minket. Szerintem nagyon aranyos. :-)

Sok embertől hallottam már, hogy a keverék kutyák kevésbé "értékesek", mint a fajtatiszta kutyák. Nem kell velük annyit foglalkozni, beoltatni sem kell őket.. Én ezzel egyáltalán nem értek, sőt.. De szerintem nem vagyok egyedül a véleményemmel. Egy keverék kutyát is ugyanannyira lehet szeretni, mint akármelyik másik fajtatiszta kutyát.. nem csak lehet, hanem kell is! :-) [most már másodszorra írtam újra ezt a részt, több-kevesebb sikerrel.. sosem nem mentette el]
E bloggal, ami az én egyetlen kutyusomról szól, el szeretném oszlatni ezeket a téves eszméket a keverék kutyákról. Rájuk is vigyázni kell, és biztosítani az egészséges ételeket, oltatni kell őket, óvni az esetleges balesetektől, hiszen ugyanúgy megbetegedhetnek, akárcsak fajtatiszta társaik. Velük is foglalkozni kell, amennyit csak tudunk, hiszen ők is igénylik. Nem csak buta korcsok, ők is ugyanannyira képezhetőek, mint akármelyik kutya a világon.. Nem is ragoznám ezt a tovább, egyszóval semmiben nem különböznek a fajtatiszta kutyákról, a keverék kutya is kutya!

És most pár szó a kutyámról, Szösziről:
2009 januárjában született Bokodon. Szülei nem igen ismertek. 2009 május 5.-én láttam meg egy internetes hirdetőlapon a hirdetését, azonnal tudtam, hogy ő kell nekem. Mi Szombathelyen élünk, tehát kb. 150 km-rel messzebb. Még aznap érte mentünk. Akkor még csak egy 3 kg-os, hatalmas boci szemű, állandóan nyalakodó kis kutyika volt. :) Azóta szépen megnőtt, 8 kg lett, ugyanolyan hatalmas szemecskéi vannak, amikkel hihetetlenül édesen tud nézni! A nyalakodást már csak üdvözléskor alkalmazza, farok csóválással együtt természetesen, általában az egész hátsó fele is ring már jobbra balra. Van egy sex appealje, még hozzá a kis alsó fogsora. Foghibás, az egyik fogacskája alul szinte mindig kint van. Hihetetlenül aranyos bogárka feje van. :) Egyébként nagyon barátságos kutya, kutyákat szinte kivétel nélkül imádja, idegen emberekkel kicsit tartózkodó, de ha jelzem neki, hogy minden oké, akkor ugyanolyan szeretettel rajongja körül az eddig számára ismeretlent. Nagyon szófogadó kutyus, habár neki is meg volt a maga kajla időszaka, de azt szerencsére már kinőtte. Az orvos is megdicsérte már, hogy milyen kis nyugodt kutya, szépen tűri, amikor injekcióstűvel szúrkálják. Látná séták közben! Általában nagy fás, füves területekre szoktunk menni, ahol képes órákon át csak rohangálni. Ó, majdnem elfelejtettem; imádja a vizet. Amint meglát egy patakot, egyből belerohan, kihoz egy fadarabot, majd odahozza nekem, én bedobom a vízbe, majd újra kihozza, én meg megint bedobom, és ez így megy minimum fél órán át..

..zárásként egy kép róla: