Sok embertől hallottam már, hogy a keverék kutyák kevésbé "értékesek", mint a fajtatiszta kutyák. Nem kell velük annyit foglalkozni, beoltatni sem kell őket.. Én ezzel egyáltalán nem értek, sőt.. De szerintem nem vagyok egyedül a véleményemmel. Egy keverék kutyát is ugyanannyira lehet szeretni, mint akármelyik másik fajtatiszta kutyát.. nem csak lehet, hanem kell is! :-) [most már másodszorra írtam újra ezt a részt, több-kevesebb sikerrel.. sosem nem mentette el]
E bloggal, ami az én egyetlen kutyusomról szól, el szeretném oszlatni ezeket a téves eszméket a keverék kutyákról. Rájuk is vigyázni kell, és biztosítani az egészséges ételeket, oltatni kell őket, óvni az esetleges balesetektől, hiszen ugyanúgy megbetegedhetnek, akárcsak fajtatiszta társaik. Velük is foglalkozni kell, amennyit csak tudunk, hiszen ők is igénylik. Nem csak buta korcsok, ők is ugyanannyira képezhetőek, mint akármelyik kutya a világon.. Nem is ragoznám ezt a tovább, egyszóval semmiben nem különböznek a fajtatiszta kutyákról, a keverék kutya is kutya!

És most pár szó a kutyámról, Szösziről:
2009 januárjában született Bokodon. Szülei nem igen ismertek. 2009 május 5.-én láttam meg egy internetes hirdetőlapon a hirdetését, azonnal tudtam, hogy ő kell nekem. Mi Szombathelyen élünk, tehát kb. 150 km-rel messzebb. Még aznap érte mentünk. Akkor még csak egy 3 kg-os, hatalmas boci szemű, állandóan nyalakodó kis kutyika volt. :) Azóta szépen megnőtt, 8 kg lett, ugyanolyan hatalmas szemecskéi vannak, amikkel hihetetlenül édesen tud nézni! A nyalakodást már csak üdvözléskor alkalmazza, farok csóválással együtt természetesen, általában az egész hátsó fele is ring már jobbra balra. Van egy sex appealje, még hozzá a kis alsó fogsora. Foghibás, az egyik fogacskája alul szinte mindig kint van. Hihetetlenül aranyos bogárka feje van. :) Egyébként nagyon barátságos kutya, kutyákat szinte kivétel nélkül imádja, idegen emberekkel kicsit tartózkodó, de ha jelzem neki, hogy minden oké, akkor ugyanolyan szeretettel rajongja körül az eddig számára ismeretlent. Nagyon szófogadó kutyus, habár neki is meg volt a maga kajla időszaka, de azt szerencsére már kinőtte. Az orvos is megdicsérte már, hogy milyen kis nyugodt kutya, szépen tűri, amikor injekcióstűvel szúrkálják. Látná séták közben! Általában nagy fás, füves területekre szoktunk menni, ahol képes órákon át csak rohangálni. Ó, majdnem elfelejtettem; imádja a vizet. Amint meglát egy patakot, egyből belerohan, kihoz egy fadarabot, majd odahozza nekem, én bedobom a vízbe, majd újra kihozza, én meg megint bedobom, és ez így megy minimum fél órán át..

..zárásként egy kép róla: